Karen Kingsbury: Egyszer az életben

A felvétel első percei örökre bevésődtek Audra szívébe. Nagymamáját, a méltóságteljes és gyönyörű Irvelt látta, aki egyenes háttal ült a kamera előtt, kedves kék szeme tisztán ragyogott. Hangja határozottan csengett.

Irvel Myersnek hívnak.
Ezt a fiam, Charlie, a felesége, Peggy és drága unokám, Audra kedvéért készítem. Meg saját magamért és bárkiért, aki szeretné megismerni a részleteket az életemmel és a Hank Myershez fűződő szerelmemmel kapcsolatban.
Tegnap Alzheimer-kórt állapítottak meg nálam. Már érzem a betegség hatását, ezért is vette Hank ezt a kamerát. Úgy gondolta, el kellene mesélnünk a szerelmünk történetét… amíg még képesek vagyunk rá.
És van még valami, amit senki nem tud velem kapcsolatban. Negyvenhét évvel ezelőtt felvettek a Stratégiai Szolgálatok Hivatalához, hogy az amerikai hírszerzésnek dolgozzak a II. világháború alatt.

Bizony, kém voltam. De a történetünk nem itt kezdődik, hanem már 1940 nyarán.